Jékely Zoltán: Isterivanje iz Raja (Kiűzetés a Paradicsomból in Serbian)

Minden végtagunkkal összefonódva
az ősemberi csont- és izomcsomóba,
vérünk egymás vérébe oltva,
oly egyek voltunk, mintha így születtünk volna :
nő-férfi, egy-test, együtemű két szív,
iker-lelkek reflexei,
közelből összevillanó szemek
lidérc-lángokkal egymásba cikázók -
Mi tépte ketté ezt az egy-világot?
 
Mintha doronggal ütöttek volna gerincen,
bénultan és kihülve,
dermedten elterülve,
jégszárnyasan, távolodón repülve
egy-fekhelyünkről már kétféle űrbe :
étheri hidegek vagyunk s vágytalanok,
mint a nemtelen, meddő angyalok.
 
Külön-külön összekulcsolt kezünk
bocsánatért eseng : amiért nem vétkezünk,
s mert testünk gyatra újra fölidézni
az Éden valóraváltott
igéretét, s egymásnak újra megadni
a tegnap ízlelt pillanatnyi
örökkévalóságot.

Isprepletenih udova
u iskonski snop kostiju i mišića
krvlju jedno drugo smo kalemili,
kao zajedno rođeni, jedno smo bili :
muškarac-žena, jedno telo, otkucaji isti,
refleksi dvojnih duša,
bleštavila bliskih pogleda
plamenom iskušenje je spojilo -
Taj jedinstveni svet šta je rasporilo?
 
Kao batinom u kičmu udareni,
promrzlo, oduzeto,
prestravljeno, ukočeno,
ledenim krilima se udaljujemo
iz istog postolja u odvojene vasione :
bez želje smo i nebesko otuđeni
kao bespolni, jalovi anđeli.
 
Sklopljenim rukama odvojeno
preklinjemo za oproštaj : jer ne grešimo,
jer tela su nam zlehuda opet otkriti
ostvareno obećanje Raja,
i jedno drugom opet pokloniti
jučer kušanu, trenutačnu
slavu neprolaza.