Halottak napja (Hungarian)
Egy kisfiú siet a parkon át,
az esti szélben hintalánc vacog,
zörög a megfakult viharkabát,
az égen borbélytányér-hold inog.
Az emlékmű talapzatán, akár
angyalszárnyakból hullatott pihék,
mécsek remegnek, szürke és sivár
a kő, a part, s páncélozott az ég.
Mint oszlopról lehorgadó plakát,
nyirkos csirizszagú a félelem,
s megyek, megyek az őszi parkon át,
zsebemben gesztenyék, nyolcévesen.
(1980) | Uploaded by | Cikos Ibolja |
| Source of the quotation | http://www.litera.hu/ |
|
Il giorno dei morti (Italian)
Un ragazzino s’affretta attraverso il parco,
nel vento serale trema la catena dell’altalena,
si sente il fruscio del pastrano scolorito
nel ciel’ la catinella della luna traballa.
Sul piedestallo del monumento, come
calugine caduta dalle ali del angelo,
tremolano i lumi, grigia e inospitale
la pietra, la riva, il cielo è corazzato.
Come dal pilastro cascante locandina,
la paura odora di umido e di colla,
cammino attraverso il parco d’autunno,
bimbo di otto anni, con i marron nella tasca. |
