Raszkolnyikov éjszakái (Hungarian)
Már elmerült az alkonyat
A csatornák piszkos vizében,
Pétervárt a sugárutak
Kötéllel verik a sötétben.
Az éjszaka, csillagait
Vonszolva, mintha lánca volna,
Előbotorkál, s én a csörgő
Lombokat hallgatom szorongva.
A hold Pugacsov koponyája,
Repedt vigyorgás odafenn,
A mélyben bőgés, kocsmalárma,
Baltaként rándul meg szivem.
Vak koldus a bérház sötétje,
Nyújtja az udvar tenyerét,
Fölötte csillagok kelése
Fakad. Mert koldusarc az ég. | Uploaded by | P. T. |
| Source of the quotation | http://www.baka.hu |
|
Le notti di Raskolnikov (Italian)
Nell’acqua lurida dei canali
S’è immerso già il tramonto,
Le alee, nel buio, randellano
Con la corda San Pietroburgo.
La notte, trascinando le stelle
Come fosse una catena, giunge
Barcollando, ed io ascolto
Avvilito il tintinnare delle fronde.
La luna è il cranio di Pugaciov,
Lassù sembra un ghigno crepato,
Muggito bettolio in fondo, come
Un’ascia si contrae il cuore mio.
Il buio del casamento è un mendicante
Cieco, tende il suo palmo - cortile,
Su di lui si risvegliano le stelle. Perché
Il cielo è una faccia da mendicante.
|
