Tóth Árpád: Hívogató

Én szép ifjuságom

Sárgul hervadozva,

Ülök már a sutban

Lomhán darvadozva -

Ilyen vagyok én már,

Fanyar, csöndes, fáradt,

Így szeress, ha kellek,

Nem járok utánad!

Jó volt, hiszen jó volt

Fiatalnak lenni,

Kényesbús fejemnek

Nők keblén pihenni,

Víg, ravasz hunyással

Lesni alattomba,

Játszik-e földrengést

Keblük puha dombja...

Mint a kerekerdő

Májusi virággal,

Tele volt a szívem

Tréfás ifjúsággal;

Mint a kerekerdő

Novemberi gőzzel,

Tele már a szívem

Keseredő ősszel.

Zord egy kerekerdő!

Csupa sár és felleg!

Kivirul még? Mindegy!

Így szeress, ha kellek.

Ordas bánatommal,

Dércsípte kedvemmel,

Nagy hallgatásokkal,

Őszi szerelemmel!

Békítő vég-kortynak

Keresem a kútját,

E bolond világnak

Szent kifele-útját:

Ha van ajkad méltó,

Ily csókkal itass meg,

Ha van karod áldott,

Az útat mutasd meg!