Szabó Lőrinc: Angelo (Angyal in Italian)

Égbe vágytam, nem sikerűlt.

S most az kéne, amit a hernyó,

mikor érzi, hogy élni nem jó

és bőre ráncos és kihűlt:

begubózni és elaludni

s hinni, hogy ujjászületek,

szebb, tisztább és könnyebb leszek,

méltó a magasságba jutni.

Az én gubóm a sír… Belűl

ráncosodik már és kihűl

életem, e gyarló kisérlet.

Félek elaludni… Te sződd,

te csak sződd boldog szemfedőd:

benned angyal lakik, te féreg!

Smaniai trovarmi nel cielo, ma invano.

Ed ora vorrei, come succede al baco

quando sente che non è bella la vita

e la sua pelle è di pieghe e gelata:

serrarmi nel guscio ed assopirmi,

credere di poter rinascere,

di essere più lieve, più lindo e più bello,

degno di arrivare nell’alto del cielo.

Il mio guscio geme… La mia vita

questa fallibile prova tentata

dentro è già colma di crespe e gelata.

Temo dormire… Tu devi tessere,

tu soltanto tessa tua felice coltre:

un angelo vive in te, tu verme!