Kányádi Sándor: Somebody Walks Atop The Trees (Valaki jár a fák hegyén in English)

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

somebody walks atop the trees
who lights your star and makes it fade
those do not fear their destinies
whom hope has finally betrayed

my fears my hopes don't disappear
this is the grace that helps me stay
this caring providential fear
has held my hand along the way

somebody walks atop the trees
when I must tumble one fine night
will he then kindle one of his
new stars with my departing light

or will he crush me to a grain
a dark abandoned piece of grit
and never light my soul again
when infant stars are newly lit

somebody walks atop the trees
he cares for every crumb it's said
it's said he is the hope we breathe
it's said he is the fear we dread