Ratkó József: Na istom ležaju (Egy ágyon, egy kenyéren in Serbian)

Egy ágyon, egy kenyéren,
szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében,

egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban
egyforma szó a szánkban,

torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében,

zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.

Na istom ležaju,
omamljujućem zraku,
u neodlučnom mraku,
ljubavnom zagrljaju

u istoj domovini
skupa goreći zimi
ili u letnjoj vrućini
izrazi su nam isti,

u parnici bolnih grla
suočena dva svedoka,
u toplini tvoga čela,
u toplini moga čela,

u stenu zatvoreno,
u duši pripojeno,
naše prekrasno čedo,
vreme, skupa nadgledamo.