Előhang egy verskötethez (Hungarian)
Vergilius fegyvert és hőst dicsért még,
Petőfit zord honszerelem gyötörte,
Petrarca Lauráról faragott verset,
dicsérve báját és haját, a lengét.
De elpihentek már a nagy szavak ma,
érve lehulltak, mint az őszi körte,
én nem látok se hőst, se Laura nincsen.
Látok sóskiflit, önborotva-pengét,
cugoscipőt, pápaszemet, szivarkát,
éhséget, szomjat, kulcsot és hajókat,
a hídon látok öngyilkosjelöltet
és látom őt, mikor kihúzzák holtan,
látom a gyárat, melynek gépe néma,
virágot, melynek szirma egyre kókad,
sorsokat látok, szennyet és poloskát.
Ne vedd zokon hát, hogy erről daloltam.
A kankalinról és a holdsugárról
nyafogni jobb lett volna tán valóban,
hullahegyeken lépve énekelni
a halhatatlan, megdicsőült lelket.
Vergilius fegyvert és hőst dicsért még,
én alvó koldust láttam téli hóban,
Így múlnak percek, órák, ezredévek,
a kor kérdez és a költő felelget. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | Varázslat nélkül |
|
Prologo ad un libro di poesie (Italian)
Virgilio decantò armi e gli eroi,
Petőfi soffrì per l’amor di Patria,
Petrarca scrisse versi per Laura,
lodando vezzo, lievità e capelli.
Le parole grandi si son placate,
son cadute mature, come le pere,
io non scorgo eroi, e Laura non c’è.
Vedo cornetti, lama di rasoio,
scarpe col laccio, sigaro, occhiali,
fame, la sete, le chiavi e navi,
sul ponte, uno a buttarsi pronto,
lo vedo, tirato fuori, da morto,
vedo la fabbrica, le macchine mute,
i fiori con i petali appassiti,
vedo destini, pattume, pidocchio.
Non ti turbare, se di questo ti canto.
Frignar’ di primule, di chiar’ di luna,
forse sarebbe stato un po meglio,
che cantar’ dell’anima immortale,
e trionfante, sui morti camminando.
Virgilio decantò armi e gli eroi,
io vidi i mendicanti nella neve.
Passano i minuti, le ore, i millenni,
L’epoca esige, il poeta ribatte.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | C. I. |
|