Vozári Dezső: La mia cantilena (Ezt dúdolom in Italian)

Azt adtam, amit más nem adhat,
két kézzel adtam, amit adtam
s mert így örökre nem maradhat,
maradj magad, magam maradtam.

Most már mindig csak egyedüli
társam leszek és ne szeress te,
úgy hallgatom, mint hegedűli
sötét románcait az este.

Ho dato quel, che l’altro non può dare,
ho dato, con ambedue le mani,
restar’ cosi non si può in eterno,
rimani sola, son rimasto solo.

Di me stesso, sarò sempre l’unico
compagno, e tu non mi amare,
ascolto, sul violino, come suona,
le sue romanze cupe, la sera.