Vozári Dezső: Szerény románc

Borokban ittalak
húsokban ettelek
kútban kutattalak
dalban füleltelek
 
ízleltem ízedet
hallgattam hangodat
hazudtam szépeket
szépen dicsértelek
 
mondtam: szemed olaj!
Súgtam: nyakad torony!
Lihegtem: fényeket
gyújtsatok, merre jár,
 
de nincs már egy szavam
mit adjak még neked?
A szekfű elvirult
könnyem már elapadt
 
és ha egy éjjelen
ahonnan nincs tovább
elalszom válladon
álmodnom sincs kivel.