Kalász Orsolya: Sotto pressione sopporto ancora cosi (Még szorítással így viselem in Italian)
|
|
Még szorítással így viselem (Hungarian)»szorítás nélkül már így viselem« K. M.
Párizs, München, Amszterdam, és Berlin, talán valamelyik budapesti bérlakásban épp nem is tudom, hogy hol inkább mozdulnak most a testek. Mert mindennek teste van és vagy keresik vagy kerülik egymást: A te tested az én testem, a hangyák testét Budapesten, a kutyák testét Berlinben, a csótányok testét Párizsban, az egér testét Münchenben, amit Kiku végül is azzal a csapdával, amit Tamás szalámival kent be, megfogott, majd Kiku egy férfizsebkendöből varrt neki egy ejtőernyőt, és Tamás fogta az egeret, a hátára kötve az ejtőernyő, kiment a tizenkettedik emeleten az erkélyre és óvatosan kinyitotta a tenyerét. Később már a madarak testét a temetőben, ahová Kikut temette Tamás, a bejáratnál egy ornitológia tájékoztató ismerteti, hogy milyen fajtákkal találkozunk a sírok között. Vagy majd anyám testét Budapesten vagy hol, és megint a te tested, ahogy hasztalan igyekszik kerülni a testét. Mert tapad mindegyik test valamihez, ránehezedik, szeretne egy kicsit megpihenni: Budapest teste Párizs testén, Párizs teste Berlin testén, Berlin teste Amszterdam testén, és minden bérlakás minden csótánya, hangyája, egere tapad, vagy csak a délelőtt föllopakodó szerető teste az otthon testén. De az nem pihen, figyel... Nincs sehol rés, nem vész el semmi, ha akarom sem. Talán Kiku meg tudna vígasztalni ilyenkor, de Tamás hallgat.
|
Sotto pressione sopporto ancora cosi (Italian)“senza pressione già sopporto cosi” K. M.
A Parigi, Monaco, Amsterdam e Berlino, o forse proprio in uno di quei appartamenti in affitto, neanche lo so dove, si muovono di più i corpi. Perché tutto ha un corpo, e o si cercano a vicenda o si evitano: il tuo corpo il mio corpo, il corpo delle formiche a Budapest, il corpo dei cani a Berlino, il corpo dei scarafaggi a Parigi, il corpo del topo a Monaco, che alla fine Kiku aveva preso con la trappola che Tamás aveva unto col salame, dopodiché Kiku da un fazzoletto d’uomo gli aveva cucito un paracadute, e Tamás, reggendo il topo con il paracadute legato sulla schiena, era uscito sul balcone al dodicesimo piano e con accortezza aveva aperto la mano. Più tardi, nel cimitero, dove Tamás aveva sepolto Kiku,vicino l’entrata, un’informativa di ornitologia spiega i corpi degli uccelli, e tutte le varietà che possiamo incontrare tra le tombe. O il corpo di mia madre a Budapest o altrove, dove nuovamente il tuo corpo, cerca il suo corpo invano di evitare. Perché ogni corpo sta incollato a qualcosa, vi s’appoggia, vorrebbe riposare un po’: il corpo di Budapest sul corpo di Parigi, il corpo di Parigi sul corpo di Berlino, il corpo di Berlino sul corpo di Amsterdam, e s’attacca ogni scarafaggio, ogni formica e topo di tutte le palazzine, o solo il corpo dell’amante che di soppiatto sale sul corpo della casa. Ma quella non riposa, sta all’erta… non v’è un varco da nessuna parte, non si perde niente, neppure se lo volessi. Forse in questo caso Kiku mi potrebbe consolare, ma Tamás tace.
|
