Kukorelly Endre: Var beslutsam (Elszánt legyek in Swedish)

Elszánt legyek, az nem visel meg úgy.
Még mást is mondott, elég sokat
beszélt, sokkal többet, mint amennyit
szokott. Hogy miket, arra már nem
emlékszem. Vagy nem nagyon. Valami
különbségről, ezt többször használta,
ezt a szót, most úgy tűnik, mintha
egy ideig csak ezt hajtogatná,
azt hajtogatta volna, különbség
különbség, csak hogy ne legyen csönd.
Aztán abbahagyta és hallgatott.
Hallgat én meg nem néztem oda. Hogy
hová nézett közben? Mit nézünk és
mi hallható? Végül pedig még azt
mondta, valaminek a végén, két
csönd közé, hogy minden árva percben
lehet egy kevés erőt gyűjteni,
és hogy én erre szánjam el magam.
A hangjára nem emlékszem. Vagyis
emlékszem egy hangra, de hogy mély-e
vagy magas, vagy milyen, azt nem tudom.
Soha nem is tudtam. Kiment az
ajtón, nem is intett. Ott ültem
tovább. Még sokáig vártam. Megittam
a maradék bort. Tíz évig. Vagyis tíz
éve. Az ajtót nem csukta be.
Este volt, bámultam ki a résen.

Var beslutsam. Då far du mindre illa.
Hon sa annat också, pratade rätt
mycket. Mer än hon brukade.
Om vad, det kommer jag inte ihåg
längre. I varje fall inte så bra. Om något
slags skillnad, det ordet använde hon
flera gånger, och nu förefaller det mig
som om hon upprepade samma sak,
gång på gång, skillnad, skillnad, bara
för att undvika tystnaden. Men så tystnade hon,
sa inget. Mer än att det med tiden
går att samla krafter,
och att jag måste bestämma mig för det.
Jag minns hennes röst. Rättare sagt,
jag minns en röst. Men om den var djup
eller hög eller av annat slag, det vet jag inte.
Det har jag aldrig vetat heller. Hon gick
ut genom dörren, vinkade inte ens, jag satt
kvar. Väntade länge. Kunde inte
röra mig. Jag drack upp
resten av vinet. Under tio år. Eller för tio
år sedan. Hon stängde aldrig dörren.
Det var kväll. Jag stirrade ut genom öppningen.