Acsai Roland: Zaspala si u vozu (Elaludtál a vonaton in Serbian)

Ölembe hajtott fejjel 
Elaludtál a vonaton
Két állomás között,

Talán semmi különös
Nem volt abban a pillanatban,
Nekem mégis sokat jelentett.

Szikráztak a csupasz ágak 
Áramszedői, és a sín olyan volt,
Mint egy szán nyoma a hóban,

És úgy éreztem, mintha átszálltunk 
Volna egy másik szerelvényre, 
A valóságos vonat tovább robogott

Az ablakunk mellett, mi meg 
Ott maradtunk az álombeli kocsiban,
És nem tartottam attól, hogy a kalauz

Leszállít, hiszen volt érvényes
Jegyem. Te voltál az, ahogy ott
Feküdtél az ölemben.

Između dve stanice
U mom krilu si
Zaspala u vozu,
 
U tom trenu valjda
Ništa naročito nije bilo,
Meni je ipak puno značio.
 
Vodiči struje golih grana
Su iskrile, a tračnice su
Na trag saonice ličile,
 
I činilo mi se kao da smo
Na neku drugu kompoziciju preseli,
Ispred našeg prozora stvaran voz je
 
Dalje jurio a mi smo
U vagonu snova ostali,
I nisam se bojao da će me kondukter
 
Izbaciti, ta punovažnu kartu
Sam imao. Ti si bila ta, koja je tamo
U mom krilu ležala.