Sebestyén Péter: C’est la vie (C’est la vie in Serbian)

Nézd! nárciszok nyílnak a nyárban; szívet szédítőn átfonják álmod árnyait az irgalmas időn. Léted lábnyoma, lásd: csillag-csöndes csoda. Megint megragyogja tested tüneményét; hűvösen hint hajnalt, emlék erősebb örömét, öled örök igézetét. Innen mélységbe megyek: megtörök átkot, áldozatot, torz tükörvilágot. Égig ér; lélekhez láng lobban. Halál! hű voltam végig.

Pogledaj! usred leta sunovrati cvetaju; preko milosrdnog vremena srce opsenjujući prepleću senke tvojih snova. Tvoj otisak stopala, vidi: tiha zvezdana čarolija. Opet obasja čudo tvoga tela;  sveže sipa zoru, radost čvrstog sećanja, večnu mađiju tvoga krila. Odavde u dubinu idem: prelomim haram, žrtvu, nakaradan odraz. Do neba dopire; do duše plamen bukne. Smrt! do kraja sam veran bio.