Sebestyén Péter: Mesto i vreme (Hely és idő in Serbian)

Kukáztam egy álmot, amiben nincsen alibim,

semmi sincs, ami te volnál vagy én. 

Platánok alatt, az ágyásokban ájult begóniák,

ott vársz türelmesen-illedelmesen.

Az álom, az maga a valóság, uzsorakamattal.

Elhurcol, mint egy kergült villamos a romos remiz felé.

Leszálláskor integetsz, pajkos mosollyal előveszed

a festékszórót és fújsz, míg vérrel telik meg minden,

a párna, a fal, a pupillák homályos tere.

2012

Prekopao sam jednog sna u kom nemam alibija,

nema ničeg što bi podsećao na ti ili ja.

Ispod platana, kod ošamućenih begonija

čekaš strpljivo-pristojno.

San je sušta zbilja s lihvarskom kamatom.

Kao suludi tramvaj prema trošnoj remizi odvlači.

Mašeš prilikom silaska, vragolastim osmehom vadiš

štrcaljku boja i prščeš dok se s krvlju sve ne ispuni,

jastuk, zid, taman prostor zenica.

2012