Fodor András: I peccati della fedeltà (A hűség bűnei in Italian)

Mementóként, hogy ne feledjem,

nekifeszítve a szoba falának,

szavad pengéit körémdobáltad:

    „– Idefigyelj,

    te jobb vagy,

    mint amilyen

      az ember

      egyáltalán

         lehet!”

S én, mint aki megszégyenül,

de mégse rezdülve belül,

mit is mondhattam volna újra?

Hogy megmenekülésem,

körüldobált épségem

csupa látszat.

Nem én lettem különb,

a késdobáló félelem,

a világ lett silányabb.

Mit mondhatnék?

Végtére is

veletek együtt bukom el.

Nem véd se irgalom, se hit.

Hisz még az Isten fia se tudta

megváltani a hűség bűneit.

Come memento, per non dimenticare,

puntato contro la parete della stanza,

mi scagliavi intorno le lame delle tue parole:

    " - Ascoltami,

     tu sei migliore,

         di come

       può essere

        in genere

         l’uomo.”

Ed io, come chi si sente mortificato,

eppur dentro senza un sussulto,

che mai potevo dire di nuovo?

Che la mia salvezza,

la mia integrità dai lanci circondata,

è solo apparenza.

Non son diventato io migliore,

la paura dai lanciatori di coltelli,

il mondo è diventato più misero.

Che potrei dire?

Alla fin fine

cadrò insieme a voi.

Non mi protegge la misericordia, né la fede.

Tanto neppure il figlio di Dio sapeva

redimersi dai peccati della fedeltà.