Fodor András: La cartina del cuore (Szívtérkép in Italian)
|
|
Szívtérkép (Hungarian)Előkerült egy régi leveled. A lélegző sorok, betűk, húsz évnyi, még nem sejthető nyügök-bajok súlyától könnyedebbek.
A húzó kétségek fölött valami játszi hintalendület villódzik: bár lehet így is, meg úgy is, - akárhogy, - mi egymást nem veszítjük el.
Mutassam-e ki, profán grafológus, húsz év során írásunk organizmusába, a mell, gerinc, a láb, a fog, a vérkörök botló kalandjai, hogyan jegyezték rá a napról-napra romlást?
De változatlan ugyanaz két pont között az egyenes, a hullámot, kanyart lebíró víg bizalom kötése.
Minthacsak jótékony sebész rajzolná térképünkre: itt meg ott beszűkült, elzáródhat az ér fala, de míg a kiáramlás pályája szabad, az út nyitott, új ívre kötve is folytatható.
|
La cartina del cuore (Italian)Ho ritrovato una tua vecchia lettera. Le righe vivaci, le lettere non son ancora appesantite con i non previsti problemi dei vent’anni.
Al disopra, dei dubbi prevalenti, tremola un non so che di slancio giocoso: magari è possibile per un verso o per l’altro, - in ogni modo – noi non perderemo l’un l’altro.
Dovrei palesare forse, io, grafologo profano, come hanno inciso lo sfascio nel organismo della nostra scrittura, nel arco dei vent’anni, giorno dopo giorno, le avventure ingannevoli del seno, della schiena, della gamba, del dente e del circolo sanguigno?
Ma la linea retta tra due punti è la stessa, invariabile, la stipula allegra della fiducia, che supera le onde e le curve.
Come se un chirurgo caritatevole disegnasse sulla nostra cartina: la parete della vena, qua e là s’è ristretta, si può occludere, ma finché il percorso del deflusso è libero, la strada è aperta, si può continuare con un’arcata nuova.
|
