Fodor András: Con un occhio (Félszemmel in Italian)

Így reggelente látom,

  megint horgonyt vetett

     a nyár a tájra.

Ha már horgonyt,

     a hajó kapitánya

nyilván ott fekszik lent a zöld lapályon.

Déltájban meg egy másik

  helyen, félszemmel bár,

     de észrevettem,

  ahogy titkon

     a lombon ül felettem

a hűsben és keze a térdén, ásít.

De most már azt se bánom, hogyha nem

néz,

  én lelepleztem,

     most jutott eszembe,

  hogy az idő: tánclépés

     két ütemre.

Tél a beszívás, nyár a kilehellés.

Vedo nelle ore mattutine

    che l’estate ha gettato di nuovo,

       l’ancora sul paesaggio.

Se è già ancora,

       il capitano della nave

ovviamente giace laggiù sul bassopiano verde.

Verso mezzogiorno, in un altro posto,

     sebbene con un occhio,

        avevo notato,

     come di nascosto

        sta seduto sopra di me sulla fronda

al fresco, mani sulle ginocchia e sbadiglia.

Ormai non m’importa anche se non

 guarda

    io  l’ho svelato,

       mi son ricordato solo ora,

che il tempo è: passo di danza

        in due fasi.

L’inverno è inspirazione, l’estate è espirazione.