Fodor András: Žmureći (Félszemmel in Serbian)

Így reggelente látom,

  megint horgonyt vetett

     a nyár a tájra.

Ha már horgonyt,

     a hajó kapitánya

nyilván ott fekszik lent a zöld lapályon.

Déltájban meg egy másik

  helyen, félszemmel bár,

     de észrevettem,

  ahogy titkon

     a lombon ül felettem

a hűsben és keze a térdén, ásít.

De most már azt se bánom, hogyha nem

néz,

  én lelepleztem,

     most jutott eszembe,

  hogy az idő: tánclépés

     két ütemre.

Tél a beszívás, nyár a kilehellés.

U jutarnjim satima viđam,

   leto je na ponovo bacio

      sidro na predeo.

Kad je već sidro,

      kapetan broda

valjda tamo na zelenoj nizini lenčari.

Negde oko podne na nekom drugom

   mestu, žmureći,

      ali sam primetio

   kako krišom

      iznad mene na grani

u hladu s rukom na kolenima sedi i zeva.

Sad više mi nije briga dal još

gleda,

   razotkrio ga,

      sad sam se setio,

   vreme je: dvotaktno

      kolo.

Zima je udisaj, leto izdisaj.