Fodor András: Grad je u pletenici kiše (Eső cérnáiban a város in Serbian)

Eső cérnáiban a város,

a tornyok, a tetők, a parkok, a terek.

Falak mellett lopózó végrehajtó,

most számonkérhetném a jussot,

mit elvesztettem köztetek.

Platánok, hársak gubbasztó kolompját

most kéne megkondítani.

Vigyázó, cinkos kapcsokkal fedeznek

az út piros-fehér

sorompó-csíkjai.

Egy hátraforduló tekintet jeladása.

Egy tapadóemlékű kéz.

Forró ujjak közt mintha újra

foganna még a múltra feszitett,

lefojtott ölelés.

De nem a régi húz, míg sóváran les az új,

míg űz az el nem érhető jelen,

míg a csipők forgóin felszökő

kisarjadt mellek, vállak arcteremtő,

élő korongján örvénylik a szem.

Grad je u pletenici kiše,

tornjevi, krovovi, parkovi, trgovi.

Pored zidova izvršitelj šunja, sad bi

mogao upitati šta je s baštinom

što sam družeći s vama izgubio.

Skrivenim klepetušama platana, lipa

sad bi trebalo zazvoniti.

Zaštitničkim, saučesničkim kopčama me

crveno-bele rampe-pruge

ceste štite.

Davanje znaka jednog pogleda u okretu.

Ruka sa slepljenim uspomenama.

Među vrućim prstima kao da se

ponovo rađa na prošlost prikovan,

zadavljen zagrljaj.

Al ne vuče prošlost, dok žudno vreba novo,

dok nedostižna sadašnjost goni,

na polugama kukova sazrelim grudima,

na živom kolutu obraze formirajućim

ramenima oči poput vira se vrte.