Weöres Sándor: Eternal moment (Örök pillanat in English)

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

What you don’t trust to stone
and decay, shape out of the air.
A moment leaning out of time
arrives here and there,

guards what time squanders, keeps
the treasure tight in its grasp–
eternity itself, held
between the future and the past.

As a bather’s thigh is brushed
by skimming fish– so
there are times when God
is in you, and you know:

half-remembered now
and later, like a dream.
And with a taste of eternity
this side of the tomb.