Justus Pál: U gvozdenocrnoj srpskoj noći (Vasfekete szerb éjszakában in Serbian)

E vasfekete szerb éjszakán

mint a dolgok rejtett tulajdonságai

(hegyből távoli ágyúszó, csordába

taposott emberekből a magány)

úgy kezd a sötétből, oly természetesen

tegnapi arcod világítani.

(Bor, 1944.)

U toj gvozdenocrnoj srpskoj noći

kao skrivene osobine stvari

(sa brda dalek topot topova, samoća

iz pogaženih čopora ljudi)

tako počinje iz tame, sasvim prirodno

tvoje jučerašnje lice sjati.

(Bor, 1944)