N. Ullrich Katalin: In memoriam P. T. (In memoriam P. T. in Serbian)

Egyre több a visszavonhatatlan múlt időm.
Eggyel többen vannak, kik már nincsenek.
 
szülőfalum templomában
ásatások során
sok mindent találtak
 
fontos emberek
sírjaikban
évszázadokon át
pihentek
és most csak találgatni lehet
csontokból érmékből
írás-foszlányokból
az utókornak
mit üzenhettek
 
te mit vittél magaddal
miért siettél ennyire
hogy itt csak megírt verseid
maradtak
és magaddal vitted
az összes
meg nem írtat
mit senki
soha
rajtad kívül
meg nem írhat
 
nem találhat rá
soha
senki már
nincs az az ásatás
 
és még
mi minden van
ami
veled elment
 
érlelődik a gombabor
odaát
mi tesszük tovább a dolgunk
ideát
 
de már nem ugyanaz
 
nem nagyon
ismertelek
de talán
mégis
 
azt hiszem
ha lehetett volna
a legvégén
biztos
gregoriánt
hallgattál volna
 
de most már
odaát
hozzáértő szemmel
nézed
ízleled
a soha-nem-volt
kristálytiszta
mennyei
gombabort

Sve više je mog neopozivog prošlog vremena.
Sve više je onih, koji više ne postoje.
 
u crkvi mog rodnog sela
tokom iskopavanja
mnogo što šta su našli
 
važni ljudi su
u svojim grobovima
tokom više stoleća
odmarali
i sad iz kostiju medalja
otpadaka zapisa
samo se nagađa
šta su budućim pokolenjima
poručili
 
šta si ti sa sobom poneo
što si se toliko žurio
pa ovde su samo tvoje napisane pesme
ostale
i svaku
još nenapisanu
si sa sobom poneo
koju niko
nikad
osim tebe
napisati ne može
 
više niko
nikad
ne može naći
nema te iskopine
 
i šta
sve još postoji
što
je s tobom otišlo
 
sazreva vino od gljiva
tamo preko
a mi s ove strane
dalje radimo
 
ali više nije isto
 
nisam te previše
poznavala
ali možda
ipak
 
verujem
da je bilo moguće
sasvim na kraju
sigurno bi
gregoriana
slušao
 
ali sad već
tamo preko
znalačkim očima
gledaš
kušaš
ono nikad-nije-postojao
kristalno čisto
nebesko
vino od gljiva