Petőcz András: Dansează femeia din deşert (Táncol a sivatagi nő in Romanian)

Táncol a sivatagban
az önfeledt sivatagi nő.
 
Nagy-nagy csupaszság
körülötte, homokdombok
és homokhegyek és
szikrázó éles napsütés.
 
Távolról, remegve
figyelem, ahogy forog,
ahogy táncol, valami
ősi, valami szokatlan
ritmusra lépdel:
hatalmasan és gyönyörűen.
 
Egyre növekszik a szem-
határon, csadorja lobog
a szélben, és én csak
bámulom, bűvölten,
miként az elítélt,
hóhérját, ha nézi:
bűvölten csodálom
ezt a táncot.

Dansează în pustiu
femeia desfrânată din deşert.
 
În jurul ei mare-mare
pustietate, dealuri de nisip
şi munţi de nisip şi
bătaie de soare strălucitoare.
 
De departe, tremurând
o privesc, cum se-nvârte,
cum dansează, după un
ritual strămoşesc, nobişnuit
păşeşte ritmic:
enormă şi minunată.
 
Creşte într-una pe orizont,
ciadorul i-se fâlfâie
în vânt, şi eu doar
o privesc, fermecat,
precum condamnatul
călăul lui, dacă-l priveşte:
admir fermecat
acest dans.