Kondor Béla: Rimanenza (Maradék in Italian)

Nem bámulhatsz vissza bámulón
mintha a szemednek kiterjedése lenne.
Meg se állhatsz elvégezve valamit
ami általad végeztetett pont.
Munkád a szükséges létezés. Nem bűn
nem is eredmény. Ne felejtsd ezt.
 
Ne felejtsd, hogy szépséged legalább
az ördögök és betegségek kínjából van.
 
Ha tapsolnak és benyálaznak szeretéssel
tudod, hogy küszködni lettél valami.
 
Mosolyogj, mint a vidám partizán
fel nem fedeztetvén, sötét fejekkel
égi világ létére koccint világosan.
 
„Nemcsak derűs tudnivaló
hogy nincsen Művészet maga
és nem pusztulás a halál.”

Non puoi scrutare indietro guatando come se gli
occhi tuoi avessero  l’estensione.
Neanche ti puoi fermare terminando qualcosa che
tramite a te è stato compiuto.
Il tuo lavoro è la necessaria esistenza. Non è
peccato, né risultato. Non dimenticartela.

Non dimenticar’ che la tua bellezza, perlomeno,
proviene dai tormenti dei diavoli e delle malatie.

Se ti applaudono e ti adulano con affetto,
sappi che sei diventato qualcosa per combattere.

Sorridi, come il partigiano allegro che non essendo
stato scoperto, con le teste tenebrose brinda
chiaramente alla sua esistenza celestiale.

Non è soltanto un’informazione lieta,
che l’arte a sé stante non esiste,
e che la morte non è decadenza.