Rába György: L'ora della tristezza (Szomorúság órája in Italian)

A csendet akarom
a robbanás előtti öntudatlan
anyagok boldog némaságát
a lüktető nem-lóduló szivet

Szavak előtti ősrengetegek
anyaölébe vágyom
a névtelenség krónikátlan
sztyeppéin maradjak el

A mindennapi a mesebeli
lapulevél alatt
akarom a test örök szunnyadását
holt nyelvnek az én üzenetemet
megfejtetlen kőtábla-dacnak

Voglio il silenzio
il mutismo felice dei materiali
inconsci prima dello scoppio
il pulsante non – lanciato cuore

spasimo dietro il ventre della
foresta vergine prima della parola
che io rimanga indietro sulla steppa
del anonimato senza cronaca

voglio l’eterno assopimento del corpo
sotto la foglia della lappola
comune e fiabesca
il mio messaggio a una lingua morta
per ripicca alla tavola di pietra indecifrabile