Rába György: Szomorúság órája

A csendet akarom
a robbanás előtti öntudatlan
anyagok boldog némaságát
a lüktető nem-lóduló szivet

Szavak előtti ősrengetegek
anyaölébe vágyom
a névtelenség krónikátlan
sztyeppéin maradjak el

A mindennapi a mesebeli
lapulevél alatt
akarom a test örök szunnyadását
holt nyelvnek az én üzenetemet
megfejtetlen kőtábla-dacnak