Nadányi Zoltán: Son i tuoi occhi,che mi avevan' amato più a lungo (A két szemed szeretett legtovább in Italian)

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
 
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
 
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.
 
És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.
 
A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

Son i tuoi occhi, che mi avevan' amato più a lungo.
Che amore strano.
La bocca era già muta, ma gli occhi,
ancor’ mi parlavano.

Le tue mani erano già fredde, ghiacciate,
neppure me le porgevi,
ma gli occhi tuoi mi accarezzavano,
su di me si son fermati.

Con le lance tutt’intorno ti sei circondata,
come guardie del corpo, fredde,
ma gli occhi, a me che sbirciavano,
da dietro le lance severe.

Son rimaste solo le lance acuminate,
dopo che ti sei fluttuando allontanata,
ma gli occhi tuoi hanno guardato indietro,
ed erano tutta una promessa.

Son i tuoi occhi che mi avevan’ amato più a lungo,
continuano tuttora ad amarmi.
Nella notte, sopra il mio letto,
si accendono, come stelle verdi.