Ferencz Győző: Teoretski pejzaž kao alegorija (Elméleti tájkép mint allegória in Serbian)

Letarolt terület, mindenfele értelmetlen irtás,
Elszabadult munkaeszközök és vegyszerek
   Kiszámított pusztításának nyoma.
Az idehordott építési
Vagy inkább bontási törmeléken
A kidöntött fák tönkjei közt bozót se sarjad,
Csak szártalan aszat, konkoly, csormolya,

Ami bírja a mérget, mert maga is mérgez.
A csonka törzsekre paraziták kúsznak fel,
   Veres iszalag, maszlag és szulák.
Szép, de hogy csak ez nő ide?
Az egész területet felveri a kibogozhatatlan gaz.
Az erdő már letarolva, de kert nem lesz itt,
Helyét benövi az erőszakosan értelmetlen kuszaság.

Opustošeno područje, okolo nerazumno istrebljivanje,
Oteli su se sredstva za rad i kemikalije,
   Tragovi smišljenog uništavanja.
Na nagomilanim građevinskim
Otpacima odnosno ruševinama
Između klada srušenih stabala ni šikare nema
Samo bodljika bez struka, kukolj, raspuk niče,

Što otrov podnosi jer i sam truje.
Na slomljena stabla paraziti nastanjuju,
   Crven pavit, kužnjak i ladolez.
Al kako je moguće da tu samo to raste?
Čitav teren gustim korovom prekriven.
Šuma je istrebljena, tu neće biti vrta,
Njeno mesto nerazumna nasilna konfuznost obrasta.