Változatok (Hungarian)
Karambolozom a 21-esen, mikor a kisfiamért megyek, rosszul mérem fel a távolságot, nem tudok visszatérni az előzésből, belerohanok egy szembejövő kamionba, és szörnyethalok,
a téli erdőn sétálok, hirtelen elveszítem az emlékezetem, és nem lelem a hazavivő utat, összevissza bolyongok, végül kimerülten leroskadok a hóra, elalszom és megfagyok,
kiújul kamaszkori tébécém, kiveszik a fél tüdőmet, de a másik felét is megtámadja a kór, nem segítenek a gyógyszerek, nem kapok levegőt és megfulladok,
infarktusom lesz, összeesem otthon, és azonnal végez velem, csak hetek múltán találnak meg, a szomszédok arra figyelnek fel, hogy folyton vonítanak a kutyáim, értesítik a rendőrséget, és az betöri az ajtót, a kaput,
érszűkület zárja el a lábaimban az ereket, mindkettőt levágják, először bokáig, aztán térdig, végül combtőig, magamtehetetlenné válok, szeretetotthonba kerülök, egy idő után megelégelem, hogy a tolókocsiba sem tudok segítség nélkül beülni, és végleg ágyban maradok, éjjel-nappal fekszem, mígnem kétoldali tüdőgyulladást kapok, és az elintéz,
elesem az udvaron, mikor füvet nyírok, eltörik a combnyakcsontom, kórházba szállítanak, protézist ültetnek be, sikerül a műtét, de nem használ a véralvadásgátló, egy vérrög a szívembe jut, és megállítja,
agyvérzést kapok, mikor vendégeim vannak, mentőt hívnak, az kórházba szállít, lebénul a jobb felem, megsérül a beszédközpontom is, értem, mit mondanak, de válaszképpen csak a bal kezem emelgetem, pár nap múlva elvisz a következő sztrók,
rákos daganat nő a vastagbelemben, honnan egyszer már kimetszettek egy karciómás polipot, eltávolítják, stómát alkalmaznak, borzasztó az oldalamon a műanyag tasak, melybe a béltartalom ürül, a kemoterápiától kihull a hajam, ijesztően lesoványodom, az orvos biztat, de áttét keletkezik, nem várom meg a végét, beveszem a titkon összegyűjtött altatókat, és öngyilkos leszek,
sokáig élek, fokozatosan leépülök, testien, szellemien, reszketeg leszek, foltos bőrű, szenilis, de a megszokott környezetemben maradok, a fiaim ápolót fogadnak mellém, végelgyengülésben halok meg, ülve, karosszékben. Uploaded by | Cikos Ibolja |
Publisher | Magvető |
Source of the quotation | tàvozó fa |
Publication date | 2015 |
|
Variazioni (Italian)
Mentre vado a prendere mio figlio, il più piccolo,
faccio incidente sullo statale 21,
calcolo male la distanza,
non ci riesco a rientrare dal sorpasso,
mi scontro con un camion, che viene dal senso opposto,
e muoio sul colpo,
sto passeggiando in un bosco invernale,
all’improvviso perdo la memoria,
e non trovo la strada verso casa,
vado errando in stato confusionale,
infine crollo sulla neve sfinito,
m’addormento e mi congelo,
mi si riacutizza la tubercolosi adolescenziale,
mi tolgono mezzo polmone,
ma anche l’altra metà viene attaccata dalla malattia,
le medicine non aiutano,
mi manca l’aria e mi soffoco,
mi viene l’infarto,
collasso in casa,
e muoio subito,
mi trovano solo dopo alcune settimane,
i vicini notano, che
i miei cani guaiscono continuamente,
avvisano la polizia,
che sfonda il cancello, la porta,
la stenosi mi chiude le vene delle gambe,
me le tagliano tutte e due,
prima sino le caviglie, poi sino le ginocchia, infine sino all’inguine,
divento non autosufficiente,
finisco all’ospizio,
ma dopo qualche tempo ne ho abbastanza, che
manco nella sedia a rotelle son capace a sedermi da solo,
rimango definitivamente a letto,
sto coricato giorno e notte,
finché mi prendo la polmonite,
che mi fa fuori per sempre,
mentre taglio l’erba,
cado nel cortile,
mi si rompe il femore,
mi ricoverano in ospedale,
m’impiantano una protesi,
l’intervento ci riesce,
ma l’anticoagulante non funziona,
un trombo mi raggiunge il cuore, e lo ferma,
mi colpisce l’ictus,
mentre m’intrattengo con gli ospiti,
chiamano l’ambulanza,
che mi porta all’ospedale,
il mio lato destro è paralizzato,
si danneggia anche il centro del linguaggio,
capisco quel, che dicono,
ma come risposta alzo solo la mano sinistra,
il prossimo ictus mi porta via un paio di giorni dopo,
nel mio colon cresce un tumore,
là, da dove una volta fu estirpato un polipo cancerogeno,
lo asportano,
viene eseguita una stomia,
è terribile questa sacca artificiale al mio fianco,
dove si svuota il contenuto dell’intestino,
dalla chemioterapia perdo i capelli,
mi dimagrisco da far paura,
il medico mi rassicura,
ma la metastasi si diffonde,
non aspetto la fine,
prendo tutti i sonniferi raccolti nel segreto
e mi suicido,
vivo ancora a lungo,
il corpo deperisce gradualmente,
sia nel fisico, che nello spirito,
divento tremolante, con la pelle chiazzata, senile,
ma rimango nel mio ambiente abituale,
i miei figli assumono un infermiere per starmi vicino,
morirò di vecchiaia,
seduto, nella poltrona.
|