Az arany hattyú… – segélycsomag-emlék, 1956-ból – (Hungarian)
Az arany hattyú
meg se rebbent,
csak úszott, úszott rendületlen
(úszása maga a remény!)
fényes-zöld, szépen ívelt
címke-tavának hűs vizén,
Rákóczi úti tankok érdes robajában.
Én meg? Egérfogakkal rágtam, rágtam
legelső, amerikás-édes,
szárított, préselt vigasz-fügém.
Pécs, 1956- Budapest, 2006
| Uploaded by | Cikos Ibolja |
| Source of the quotation | szerző elfogadott kézirata |
|
Il cigno d’oro… - ricordo di un pacco d’aiuto, del 1956 – (Italian)
Il cigno d’oro
rimase imperterrito,
nuotava, nuotava imperturbabile,
(il suo nuoto è già speranza!)
verde – brillante, disegnava, nel clangore
stridente dei carri armati di via Rákóczi,
lieve volute sull’acqua fresca del suo lago.
Ed io? Masticavo, masticavo con i dentini di topo
la mia consolazione, il primissimo
dolce – americano, il pressato fico secco.
Pécs, 1956 – Budapest, 2006
|
