Petrőczi Éva: Žensku, ako joj je šezdesetpet… (A nőcit, hogyha hatvanöt… in Serbian)

A nőcit, hogyha hatvanöt,
még ne delete-eld, ne töröld,
hisz ma is Éva lányaként
sugárzik, pöröl és pörög,
még most is, akkor is,
ha volt-aranysörénye hószín,
s ha itt-ott lelke, s porcikája- tört.
 
Vénnek, ifjúnak egyaránt
elég – talán – e Föld.

Žensku, ako joj je šezdesetpet,
još nemoj delet, nemoj brisati,
ta i danas kao Evina kćerka
sjaji, krvi se i vrti se,
još i sad, čak i sad, kad njena
negdašnja zlatna griva boje je snega,
i tu i tamo možda članci, duša slomljena.
 
Starom i mladom podjednako je
ta Zemlja – valjda – dovoljna.