Petrőczi Éva: Pesma knjiga iz Pataka (A pataki könyvek éneke in Serbian)

A Nemzeti Múzeumban, 2006 márciusában

Annyi tekintet
melegében
feledjük Novgorod
fagyát,

port és penészt,
s a ránk mért
kézbe-már-nem-vesznek
halált.

Annyi szép szóval
simogatnak,
a lapozás ígéretét
úgy hordozza

e gyöngéd zsongás,
hogy hallanunk
gyönyörűség.
Vándor, ki eljöttél

ma hozzánk,
ne szörnyű sebeinkre nézz,
tudd, feltámadnunk,
itthon aligha lesz nehéz.

U Nacionalnom Muzeju, marta 2006.
 
U toplini mnoštva
pogleda
zaboravljamo mraz
Novgoroda,
 
prašinu i buđ,
i na nas odmerenu
u-ruke-te-više-ne-uzimaju
moriju.
 
Tolikim prisnim rečima
miluju nas,
taj blagi žamor
tako nosi u sebi
 
obećanje listanja,
da nam je slušati
milina.
Putniče, ti ko si
 
nas danas posetio,
nemoj naše užasne rane gledati,
znaj, vaskrsnuti valjda
kod kuće teško neće biti.