This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vörösmarty Mihály: On mankind (Az emberek in English)

Portre of Vörösmarty Mihály

Az emberek (Hungarian)

Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!

Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!

És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!

És hosszu béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:
Sovár szemmel néz ég felé,
Mert hajh a föld! az nem övé,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Nincsen remény!

Mi dús a föld, s emberkezek még
Dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az inség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!

Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!

Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

 
1846. május előtt



Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

On mankind (English)

Fall silent! Cease to sing your tale:
the world reveals its past -
of frozen winds and scalding flail
that humans' hearts have cast -
showers of tears men's sorrows cause to fly,
winds from the hearts of those who sigh.
Worthless are all things: virtue, sin, and brain:
All hope is vain.

You've often heard the tale: "The nation
had Founding Fathers brave,
but as they sinned, their own creation
went sinning to their grave..."
Those left alive with fear were filled:
"Give us the Law!" - But the Law had killed...
The virtuous fell, murderers ruled again:
All hope is vain.

And then the powerful heroes placed
the Law beneath their feet.
Man bent the iron, toiled and faced
it all - there's no defeat.
The mighty soon to die began;
man, in frustration, turned on man...
And fame? A lightning flash in want's dark reign:
All hope is vain.

Then a long age of peace arose,
men mightily increased;
perhaps for a plague the number grows
to make a larger feast:
man looks to Heaven with longing eyes,
but Earth his ownership denies...
Even for graves too hard is its domain:
All hope is vain.

How plentifully lush the Earth!
Made even richer by Man's stroke;
yet everywhere there is still dearth,
slaves groan beneath the yoke.
Must it always be thus? If no,
why, for so long, has it been so?
Is it virtue or strength, we can't obtain?
All hope is vain.

An ungodly contract there's aglow
'twixt reason and Evil will:
therefore your raging follies grow
in feverish wars to kill.
Satan and Reason the strife began:
whichever wins, the loser's Man,
this God-faced beast, this lump of mud insane:
All hope is vain!

Man pains the Earth. * Beyond the spate
of years of war and peace,
the curses of fraternal hate
upon her brow increase.
And should we think he'll learn in time,
he plots an even viler crime:
from dragon's teeth will spring his budding grain:
All hope is vain! All hope is vain!



Related videos


minimap