Vörösmarty Mihály: U Gutenbergov album (A Guttenberg-albumba in Croatian)

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

1839

Kada se izmori noć i lažnih snova popovi nestanu,
A sunčev u zoru sjaj prestane rađati lažne znanosti,
Kad iz grubih ruku nasilja ispadne ubojiti mač,
I zločin kaljati neće svetoga mira već dob;
Kad ni stoku ni vraga tiranin  ucjenjivati neće
I bijedni seljak do ljudskog digne se dostojanstva,
Kada se razastre svjetlost sa zapada sve do na istok
I srce na  na žrtve spremno, ljudski oplemeni um;
 
Kad će se narodi Zemlje svi na sastanku naći
I glasom što u nebo šiba uzviknuti u složan zov,
Iz kog će jedna riječ izgrmjeti, riječ: „Pravda!“
Pa nebo tog poklisara pošalje, čekana davno,
Tek tad će dostojna slava za tebe doći, uz ime
Tvoje tek tad će pravi znak štovanja vezati svijet.