Pilinszky János: Per quando giungi (Mire megjössz in Italian)

Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.

A temetetlen árvaságban,
mint téli szeméttelepen,
a hulladék közt kapirgálva
szemelgetem az életem.

Az lesz a tökéletes béke.
Még szívemet se hallani,
mindenfelől a némaságnak
extatikus torlaszai.

A pőre örökkévalóság.
S a tiéd, egyedűl tiéd,
kezdettől fogva neked készűlt
e nagyszerű egyszerüség.

Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.

Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.

Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyu lenne fölriadnom.

1948

(Pilinszky a verset 1978-ban Ingrid Ficheux-nek ajánlotta.)

Sono solo, per quando giungi,

sarò l'unico essere vivente,

solo piume nella porcilaia vuota,

al posto del cielo solo le stelle.

Nella solitudine senza lutto,

come in una discarica d'inverno,

sgranello la mia vita,

tra i rifiuti razzolando.

Quello sarà la pace compiuta.

Non si sentirà neppure il cuor mio,

solo dighe ad ogni lato

del silenzio esagitato.

L'eternità nuda.

È tua, solo tua,

'sta semplicità grandiosa,

sin dal inizio, per te è stata creata.

Come un storpio disarticolato,

il tempo sta seduto senza parole,

il desiderio è senza braccia ne gambe,

è solo un corpo ansimante.

E' tutto perso, per quando giungi,

non ho casa, ne letto morbido,

indisturbati possiamo giacere,

nel puro delirio.

Non mi tradire! Non mi abbandonare!

Se sei debole è la mia fine.

Nel letto, tra i cuscini,in mezzo al frastuono della strada

il mio brusco risveglio sarebbe terribile.