Között (Hungarian)
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin szilárdan
támaszkodik madár s madártan,
az érvek foszló szélein a szárny,
egy percnyi ég beláthatatlan
következményű lombjai,
az élő pára fái, felkanyarodva
akár a vágy, a fenti lombba,
percenként hússzor lélegezni
a zúzmarás, nagy angyalokat.
És lent a súly. A síkon röghegyek
nagy, mozdulatlan zökkenései,
amint feküsznek, térdenállnak
az ormok és a sziklahátak,
a földtan szobrai,
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás,
aztán megint a tömbök és a formák,
meszes csonttól körvonalig
kővé gyűrődött azonosság.
Az ég s a föld között.
A sziklák roppanásai.
Amint a nap átlátszó ércei
már-már magukba, fémmé a követ,
ha állat járja, körme füstölög,
s köröznek fent a sziklafal fölött
az égő paták füstszalagjai,
aztán az éj a sivatagban,
az éj, amint kioltja s kőmivolta
magváig ér, fagypont alatti éj,
s amint hasadnak és szakadnak
a porcok, forgók, kőlapok,
amint feszítik véghetetlen,
széthasgató önkívületben
a fehér s a fekete mindennapos
néma villámcsapásai –
A nap s az éj között.
A szaggatások, hasgatások,
a víziók, a vízhiányok,
a tagolatlan feltámadások,
a függőlegesek tűrhetetlen
feszültségei fent és lent között –
Éghajlatok. Feltételek.
Között. Kő. Tanknyomok.
Egy sáv fekete nád a puszta-szélen,
Két sorba írva, tóban, égen,
két sötét tábla jelrendszerei,
csillagok ékezetei –
Az ég s az ég között.
Publisher | Nemes Nagy Ágnes összegyûjtött versei 2. jav. kiad., Osiris Kiadó, 2003 |
|
Između (Serbian)
Veliki rukavi vazduha.
Vazduh na što ptica i
ornitologija čvrsto se naslanja,
krilo na rutavim ivicama argumenata,
krošnje nepreglednih posledica
minutnog neba,
stabla žive pare, uspinju se kao
žudnja na gornju krošnju,
svaki minut dvadeset puta
udisati injem posute, velike anđele.
A dole je teg. Na ravnini velika,
nepomična truskanja brda od gromada,
vrhovi i stenoviti grebeni se
napinju, na kolenima stoje,
biste geologije,
dumača je trenutačno opuštanje pažnje,
pa opet blokovi i forme,
od vapnenih kostiju do obrisa
u kamen zgužvana istovetnost.
Između neba i zemlje.
Prelomi stena.
Kako prozirne rude sunca
skoro u sebi, kamen u metal,
ako marva gazi, dime papci,
i gore iznad stena dimne trake
užarenih kopita kruže,
pa noć u pustinji,
noć kako gasi i do jezgre kamene
suštine seže, noć ispod tačke ledišta,
i kako se hrskavice, zglobovi,
kamene ploče kidaju i cepaju
kad nepreglednost napinju,
u rasparanom bunilu
svakodnevni nemi gromovi
belog i crnog –
Između neba i zemlje.
Kidanja, cepanja,
vizije, nedostatak vode,
nerasčlanjena vaskrsnuća,
nesnosne napetosti okomitog
između gore i dole –
Podneblja. Uslovi.
Između. Kamen. Tragovi tenkova.
Na rubu pustare pojas crne trstike,
napisano u dva reda, u jezero, na nebo,
sustavi znakova dve tamne ploče,
akcenti zvezda –
Između neba i neba.
Uploaded by | Fehér Illés |
Source of the quotation | http://feherilles.blogspot.com |
|