Nemes Nagy Ágnes: Lila lasta (Lila fecske in Serbian)

Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.

Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,
lila volt a háta, szárnya,
földre hullott lila árnya,
gyufa-vékony, lila lábon
álldogált a piros ágon,
lila volt a szeme csítja
lila, mint a
lila tinta.

Április volt, jött az este,
meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
én hagytam ott végül is.
Lila csőr,
lila toll,
most is ott ül valahol.

Na crvenoj žici čučala je lasta,
na crvenoj žici lila tačka,
jer je lile bila lasta.

Čučala je u samoći,
u ljubičastoj kakvoći,
lila su joj krila, leđa,
i na zemlji lila senka,
na lila nozi tananoj
stajala je na grani crvenoj,
ispod oka šara lila,
lila kao
lila tinta.

U aprilu u predveče
ta lasta ni da trepne.
April, april je bio,
ja sam ju na kraju ostavio.
Lila kljun,
lila perje,
i sad tamo sedi negde.