Géher István: Prospero domišlja (Prospero tűnődik in Serbian)

Most Ariel te, mun­ká­som, se­gí­tőm,

ahogy tet­szik: el­me­hetsz vagy ma­rad­hatsz.

Azt se tu­dom ró­lad, hogy nő vagy-e,

mi­kor bű­völ­ve a ke­zed fo­gom,

mert va­rá­zsom a sze­xen túl­he­vül.

De fér­fi lé­tem­re úgy gon­do­lok rád,

mint, mint… mint, mint… mint, mint – na hadd ne mond­jam.

     És mondd: mi­vé lesz a bol­dog Mi­lá­nó,

     ha to­vább ját­szó­dunk a szi­ge­ten?

Sad ti Ariele, radniče moja, pomoćniče,

kako ti se sviđa: možeš otići ili ostati.

O tebi ni to ne znam, dal si žena

kad opčinjeno tvoju ruku držim,

jer moja čarolija iznad seksa je.

Ali kao muškarac na te tako mislim

kao, kao... kao, kao... kao, kao – bolje da ne kažem.

     I reci: šta li će postati sretan Milano

     ako na ostrvu dalje igramo?