József Attila: Bože (Istenem in Slovak)

Dolgaim elől rejtegetlek,

Istenem, én nagyon szeretlek.

Ha rikkancs volna mesterséged,

segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,

segítnék akkor is mindennél.

A lovaidat is szeretném

és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva

szántanék én is a nyomodba,

a szikre figyelnék, hogy ottan

a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,

én zavarnám a fele varjat.

S bármi efféle volna munkád,

velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,

vacsora után melléd ülnék,

pipámat egy kicsit elkérnéd

s én hosszan, mindent elbeszélnék.

Pred trudmi skrývam si ťa, ver mi,

Bože, ja milujem ta veľmi.

Nech kamelot si, asistovať

šiel bych ti, s tebou vykrikovať.

Nedr oráč si, šiel bych ti priahať,

aj pri kŕmení vypomáhať.

Rád by som mal aj tvoje kone,

pekne ich viedol, dbal by o ne.

A či skôr, tiež sa chopiac pluhu,

viedol by sam ti brázdu druhú,

na klíky by som pozor dával,

čo najhlbšie ich zaorával.

Nech hájnik si, čo škode bráni,

prišiel by som ti plašiť vrany.

A nech bys’ aké veci snoval,

so mnou nič by si nezunaval.

Vždy bych sa s tebou rozveselil,

prisadol k tebe po večeri,

potiahol bys’ si z mo jej fajky

a vypočúval moje bájky.