József Attila: Vrtlar biću (Kertész leszek in Serbian)

Kertész leszek, fát nevelek,

kelő nappal én is kelek,

nem törődök semmi mással,

csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom

kedvesem lesz virágáron,

ha csalán lesz, azt se bánom,

igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,

jóhíremre jól vigyázok,

nem ér engem veszedelem,

magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,

napkeleten, napnyugaton -

ha már elpusztul a világ,

legyen a sírjára virág.

1925. április

Vrtlar biću, drvo rašću,

s milim suncem ustajaću,

neću brinuti o drugom

sem o cvetu kalemljenom.

Svaki cvet moj kalemljeni

biće meni omiljeni,

pa neka je i kopriva,

u cvetu mom je istina.

Pušim lulu, pijem mleko,

dobar glas svoj čuvam slepo,

nevolja na mene neće

posadiću samog sebe.

I baš treba, baš to znači,

kada svane, kad se smrači -

kad već propada ovaj svet,

nek bude mu na grobu cvet.

aprila 1925.