Babits Mihály: Lontano, lontano (Messze, messze in Italian)

Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek,
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, labdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord.
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

Spagna. Prato variopinto.
Ombra monca del minareto.
Donna mesta sul poggiolo
incantata davanti al vespro.
 
Italia. Nuvole a pecorelle.
Cielo oscuro, si cala la calura.
L’acqua dalla fontana erompe.
Marmo rotto, mortelle stanche.
 
Grecia. Rupe, rovina antica,
mesta, nebbia eruttante cima.
L’aria è’ densa, la terra è spoglia,
gregge, pastori, pini, stella alpina.
 
Svizzera. Capre, dirupo, vertigini.
Funivia. Maggiore sopra le nubi.
Valli verdi, il fondo ghiacciato:
a far due passi niente di meglio.
 
Germania. Città, case antiche:
tetto spiovente, fatto di legname.
Insegne, brocche, oh, le fontane,
cittadini grassi, strade strette.
 
Francia. Allegra e frivola gente.
Quante vetrine! Cose da vedere!
Grande frastuono, quante voci:
macchine, trombe, campanili.
 
Inghilterra. Ponti e nebbie,
i comignoli esalano fuliggine.
Castelli, parchi, campi di gioco,
sui pascoli gregge all’ingrasso.
 
Svezia.  Fiordi di pizzo sulla riva,
macchia rozza nell’acqua blu scura.
Alberi grandi e mari di cristallo,
uomini biondi dal viso carnoso.
 
Oh, quante città, quanti popoli,
Oh, quanti lontani, lontani paesi!
Quanto è crudele il mio destino,
di non poter mai vedere alcuno!