Babits Mihály: La tomba di Hegeso (Hegeso sírja in Italian)

Egy görög emlékre

A kedvesem kétezer éve alszik,

kétezer éve meghalt s vár reám.

A neve Hegeso. - Lábhegytől arcig

márványszinű - s komoly görög leány.

Élő, habár lehellete se hallszik

keble átduzzad ráncos khítonán

Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?

Ül meghajolva. Méla. Halovány.

Előtte állva szolgálója tartja

rabszolgalány, a drága ládikát,

amelyből ékszereit válogatja.

Talán azt nézi (lelkem bús reménye!)

melyikkel ékesítse föl magát,

ha megjövök majd én, a vőlegénye.

1908

In ricordo di un monumento greco

Mia diletta dorme da duemila anni,

e morta da duemila anni e mi aspetta.

Hegeso, questo è il suo nome. – Di colore marmoreo

dal piede sino al viso – seria ragazza greca.

Vive, anche se il suo alito non si sente,

sotto il chitone s’intravedono i seni prosperosi

Chi sa, nella sua testa cosa si cela?

Sta seduta chinata. Melanconica. Pallida.

Davanti a lei la schiavetta, sua serva,

che regge il cofanetto prezioso,

dove lei tra i suoi gioielli fruga.

Forse guarda (speranza della mia anima triste!)

con quale si dovrà agghindare,

per quando arrivo io, il suo sposo.

1908