Babits Mihály: Sigøynersang (Cigánydal in Norwegian)

Zörg az ág és zug a szél

cigányasszony útrakél

feje piros keszkenős

zsír haján a rossz kenőcs

lepedőbe köti bugyrát

úgy viszi a pereputtyát

csípőn kötve csücske kettő

nyakán lóg a másik kettő.

Háti jószág, pereputty:

pici rajkó, jól aludj!

Mezők jönnek, erdőségek

jó vidékek, rossz vidékek

szép hazák,

zöld hazák:

jár a szél és zörg az ág.

 

Bús szederfa álldogál

pici rajkó sírdogál

bús szederfa naptól szárad,

cigányasszony ina fárad

fára köti lepedőjét

úgy ringatja csecsemőjét.

Bölcsőt tartja: bölcs a fa;

Szedret adja: jó a fa.

Ad tüzet is száraz ág:

mindenütt csak hajt az ág

hogyha tüz van: a tüz ég is

kerül hozzá kis fazék is

kis fazék

nagy fazék

mindenütt csak jó az ég.

 

Ágra köti lepedőjét

úgy ringatja csecsemőjét:

»Ági jószág, pereputty

pici rajkó, jól aludj.

Mezők jönnek, erdőségek

jó vidékek, rossz vidékek:

teneked mind jó vidék;

mindenütt csak kék az ég.

Ne felejtsd, hogy ágrul lettél

szederfa alatt születtél

s mint a röpke mag az ágrul,

úgy leszakadsz majd anyádrul

se apád,

se anyád,

se országod, se tanyád.«

 

Mesél neki rémeket,

dalol neki éneket:

»Ági jószág, pici lélek

milyen jó neked az élet:

hogyha jön a csunya szél,

pici rajkó picit fél

ad tüzet a száraz ág:

kivárod a tavaszát.

Hogyha ég a nap sugára

a gazdának nagy a kára;

neked semmi, kis bolond:

mindenütt csak hűs a lomb:

Cse'bogár,

Cse'bogár,

a gazdának csupa kár.«

 

»Mezők jönnek, erdőségek,

jó vidékek, rossz vidékek

teneked mind jó vidék:

mindenütt csak kék az ég.

Erdőn hogyha zsidót látsz,

meg se nézed, neki látsz.

Mezőn hogyha lányra lelsz,

meg se kérded, úgy ölelsz.

Nem hiába ágrul lettél

szederfa alatt születtél

s mint a röpke mag az ágrul,

úgy szakadsz le majd anyádrul

se apád,

se anyád,

se országod, se tanyád.«

Grenen suser, sval er vinden,

vandrersken, sigøynerinnen

tar sitt røde skaut og går,

blankt av fett er hennes hår,

klær og klut og barn i bylt

er på vandring, solforgylt,

fast om hoften bærepakken,

dobbelt festet over nakken.

Lille vesen, sammentullet,

sov, sov godt og sammenrullet.

Åkrer kommer, skoger gilde,

gode trakter, trakter ville,

vakre land,

grønne land.

sval er vinden, grenen suser.

 

Morbærtreet står så trist,

og den lille gråter visst,

visne grener slår i vinden,

dødsens trett sigøynerinnen

fester bylten sin på grener,

vugger barnet under grener.

Treet holder: klokt er treet,

gir oss morbær: godt er treet.

Tørre grener gir oss flammer,

overalt er tørre grener,

finnes ild så kan den brenne,

også under gryter tenne,

store gryter

eller små,

himmelen er klar og blå.

 

Grenen holder, vuggen gynger,

hør, sigøynerinnen synger:

«Sov du lille, på din gren,

himmelen er klar og ren.

Åkrer kommer, skoger gilde,

gode trakter, trakter ville,

alt for deg ei såre godt,

rosenrødt og himmelblått.

Ikke glem det lune, trygge

morbærtreets lys og skygge,

men som frøet, fritt og stille,

flyr du bort fra meg, du lille,

helt alene,

uten andre,

hjemløs vil du alltid vandre.»

 

Eventyr med mørke klanger

dukker frem i mine sanger:

«Lille sjel på treets gren,

himmelen er klar og ren:

du vil skjelve når den kommer,

når den stygge vinden kommer,

men de tørre grener knitrer

helt til vårens stjerner glitrer,

og når solens ild, den røde,

legger bondens åker øde,

går du fri, du lille tåpe,

under løv og dugg og dråpe:

mørke bille,

sorte bille,

bare bonden går det ille.»

 

«Åkrer kommer, skoger gilde,

gode trakter, trakter ville,

alt for deg er såre godt,

rosenrødt og himmelblått.

Kommer skurken deg for nær,

vis ham modig hvem du er.

Piken skal du favne, kysse,

uiten spørsmål skal du kysse.

Du fikk sjel og blod og sener

under morbærtreets grener,

du vil fly som frø med vinden

fra din mor, sigøynerinnen,

helt alene,

uten andre,

hjemløs vil du alltid vandre.»