Ady Endre: Christ-cross in the forest (Krisztus-kereszt az erdőn in English)

Havas Krisztus-kereszt az erdőn

Holdas, nagy, téli éjszakában:

Régi emlék. Csörgős szánkóval

Valamikor én arra jártam

Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,

Dalolt, hogyha keresztre nézett,

Én meg az apám fia voltam,

Ki unta a faragott képet

S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,

Miként az Idő, úgy röpültünk,

Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,

Egymás mellett dalolva ültünk

S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmúlt s gondolatban

Ott röpül a szánom az éjben

S amit akkor elmulasztottam,

Megemelem kalapom mélyen.

Ott röpül a szánom az éjben.

Snow-covered Christ-cross in the forest

On a vasty, moonlit winter’s night:

An ancient memory. Once, sleigh-bell

A-ringing, I chanced to pass that way

On a vasty, moonlit winter’s night.

My father, then still young and carefree,

Sang when he looked on a crucifix.

True scion was I of my father,

Who, sickened by graven images,

Sang when he looked on a crucifix.

Two pig-headed Magyar Calvinists,

Just like Time we paused not as we flew.

Father and son: a Yes and a No,

There we sat together singing and

Just like Time we paused not as we flew.

Twenty years have passed, and in my thoughts

My sledge flies that way now in the night

And - courtesy that then I paid not -

I now uncover and bow my head.

My sledge flies that way now in the night.