A Rőtszakállú (Hungarian)
Mark Szergejev irkutszki költőnek* - Irkutszkban most kel a nap. Reggelihez ül a családom. Én meg itt... nemrég vacsoráztam. - Az már majdnem a világvége! Tudod-e, Mark, hogy az apám is járt pedig ott... a ti Bajkálotokban mosta, szegény, a zsebkendőjét... Szél nem sodorhat messzebb madarat, mint embert a történelem. - Magam is: ukrajnai volnék. Ott születtem. Emberségre apám ott oktatott. Ott élt nagyapám... Sokat emlegették, mint jó embert, mint jó orvost, mint aki segít mindenkin. Nem ismertem én már. Kivitték, még tizennégyben, a frontra... - Vörös szakálla volt... - Honnan tudod? - Szakálla? és vörös? - Mint afféle hitetartó zsidónak. - És katonaorvos lett? Przemyśl alatt? - Alighanem Przemyśl alatt is. * A háború, a háború kiverte az apám kezéből Homéroszt és Cicerót. Lábába golyó harapott. Hevert a halottak között, idegen mezőn, Przemysl alatt. Magáhoztért. Sötétedett. (El-elcsuklott a folytatásnál mindig.) Jöttek az orosz szanitécek. Jöttek lézengő katonák. Vízért tátogtam. Egyik észrevett. Káromkodott, és belémvágta bajonétját. Kijött a hátamon. Még mozogtam. Fölkapta újra. Akkor egy szálas katonaorvos odaugrott, és félrelökte. Nem felejtem: vörös szakálla volt. Neki köszönhetem, hogy élek. * Fölfektették parasztszekérre Valahányszor zökkent a szekér a csámpás dűlőutakon, a száján vér bugyogott. Mégis elért Szibériába. Hét vad év után mégis hazaért. Idők jártával két gyerek únszolta a történetért: - Mégegyszer, onnan, mikor odaugrott... * Csöndesen élt közöttünk az a legendás Rőtszakállú. És harminc évvel később testet öltött. Egyszer a bombát söpörte félre házunk fölül, máskor garázda részeget tuszkolt ki a szobánkból, szögletes, lila kenyérrel kínált. Arcát és rangját váltogatta - tudtuk azért, hogy ő, hogy ő az: a Rőtszakállú. * Apám halott. Halott, Mark, a te nagyapád is. Megkímélte a háború - végzett vele a spanyoljárvány. Már nem tudunk utánajárni semminek. Némák az egykori tanúk. Ülünk. Mi is csak hallgatunk. Kívül és fölül a Barátság rézcsattogású szólamain. 1967 *Mark Davidovics Szergejev [Марк Давидович Сергеев](1926-1997) szovjetorosz költő, műfordító, író, kritikus. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | Aranyvasárnap |
|
|
Riđobradi (Serbian)
Marku Sergejevu pesniku iz Irkutska* – Sunce u Irkutsku sad se diže. Porodica mi se doručkovati sprema. A ja ovde... nedavno večerala. – Tamo je već skoro kraj sveta! Mark, znaš li da je i moj otac bio tamo... u vašem Bajkalu prao, siromah, svoju maramicu... Vetar ne može pticu na veću udaljenost baciti no što istorija čoveka. – I ja sam: Ukrajinac. Tamo se rodio. Na ljudskost otac me učio. Tamo mi je ded živeo... često ga spomenuli, kao dobrog čoveka, dobrog lekara, kao nekog ko svakome pomaže. Nisam ga poznavao. Još četrnajste na front ga odneli... – Imao je riđu bradu... – Otkud znaš? – Bradu? i riđu? – Kao Jevrej ko se vere drži. – I postao vojni lekar? Ispod Przemisla? – Verovatno i ispod Przemisla. * Rat, rat je izbacio iz ruku mog oca Homera i Cicerona. Nogu metak ugrizao. Među mrtvima je ležao, na stranoj njivi, ispod Przemisla. Osvestio se. Smrkavalo se. (U nastavku glas mu uvek zastade). Ruski bolničari došli. Vojnici besciljno hodali. Vodu priželjkivao. Jedan me primetio. Psovao je i bajonetom me probio. Na leđima izašao. Još sam se micao. Ponovo podigao. Tad jedan suvonjav vojni lekar priskočio i odgurnuo ga. Ne zaboravljam: riđu bradu imao. Njemu se mogu zahvaliti da živim. * Na seljačka kola su ga stavili. Kad god su kola na krivudavim poljskim putevima zatresla, preko usta mu krv šiknula. Ipak je stigao u Sibir. Nakon sedam divljih godina pak se vratio. S vremenom od njega tu priču dva deteta tražili: – Još jednom, od tamo, kad je priskočio... * Legendarni Riđoradi među njima tiho živeo. I trideset godina kasnije se utelovio. Jednom iznad naše kuće bombu odbacio, drugi put iz naše sobe razuzdanog pijanca isterao, uglast, lila hleb nudio. Lice i položaj menjao – ali znali smo da je on, da je on taj: Riđobradi. * Otac mi je mrtav. Mark, i tvoj ded je mrtav. Poštedio ga je rat – dokrajčila španska groznica. Sad već ne možemo ništa utvrditi. Nemi su negdašnji svedoci. Sedimo. I samo šutimo. Izvan i iznad bakrenozvečećih fraza Prijateljstva. 1967 *Mark Davidovič Sergejev [Марк Давидович Сергеев](1926-1997) ruski pesnik, prevodilac, pisac, kritičar.
Uploaded by | Fehér Illés |
Source of the quotation | http://feherilles.blogspot.com |
|