Rab Zsuzsa: Vivo fuori di te (Kívüled élek in Italian)

Órák, napok

jéghártyás ablaküvegét

lehelgetem, hogy megláthassalak.

Gyönyörű arcod tanulom

utcán, sínek között, örök életveszélyben,

nem tudom hova tartó villamosokon.

Kívüled élek,

olyan bátran, hogy abban már

megláthatnád a vacogást,

ha egyszer közelről szemügyre vennéd.

De nem is ismersz.

Én vagyok az,

aki meg tudom szelídíteni

szemöldököd egymást-maró kígyóit,

aki nem félek, hogy összezúzódom

fekete köveiden,

aki talán még megbirkózom egyszer

iszonyú angyalaiddal,

aki be merek lépni hozzád

a magad-fonta kettős rács mögé

és enni adok neked naponta

és megitatlak.

Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.

Érted-e még az egyszerű beszédet?

Bogozd ki göbös sorsodat.

Segítek.

Aztán visszaadom.

Kívüled élek,

ilyen siralmas-bátran.

Te itt keringsz, még oldozatlanul,

csontjaim fehér izzó szálai

tízezer voltos áramában.

Per poterti vedere

alito sul vetro della finestra delle ore

e dei giorni, appannato da una patina di ghiaccio.

Saggio il tuo viso stupendo

sulla strada, tra i binari, nel pericolo eterno,

sul tram, che non so dove sia diretto.

Vivo fuori di te,

così arditamente, che in esso

potresti vedere il tremito,

se per una volta lo osserveresti da vicino.

Ma tu, neanche mi conosci.

Io son colui,

che ci riesce addomesticare i serpenti

delle tue sopracciglia,

colui, che non teme di fracassarsi

sui tuoi sassi neri,

colui, che forse una volta riuscirà a fronteggiare

i tuoi angeli terrificanti,

colui, che osa entrare da te

dietro le doppie grate da te tessute

e ti dà da mangiare e da bere

quotidianamente.

Tu, testa china, neanche te ne accorgi.

La semplice parlata, la intendi ancora?

Sciogli il tuo destino nodoso.

Io ti aiuto.

Poi te lo restituisco.

Vivo fuori di te,

cosi coraggiosamente – desolante.

Tu stai gravitando, ancor’ non sbrogliato,

nella corrente da diecimila volt dei filamenti

bianchi, delle mie ossa incandescenti.