Déri Balázs: Smanjivanje (Fogyatkozás in Serbian)

„Áronnak, a papnak fiai közül” (Lv 21,21)

Még emlékeznek rá az idegek:

kihúzott fog, csonkolt kéz,

láb, tőből levágva fájhat így.

Egy ideig éles, tompul aztán,

majd csak időjárás-változáskor.

El is fogadom – vannak pótszerek,

ezt tudom takarni, abba, hogy látják,

beletörődöm. Éhen sem halok:

ehetek húst, kenyeret. Nemzetségem

nem vet ki magából. Valahogy

odacsúszom vagy el sem mozdulok.

De az érintés! Csak a függöny!,

csak a függöny anyagának

megfoghatatlan emlékezete!

„Aronu, jednom od popovih sinova” (Lv 21,21)

Nervi ga se još sećaju:

izvađen zub, okrnjena ruka,

noga, odrezana može tako boleti.

Jedno vreme oštro, pa se štiša,

kasnije samo promenom vrmena.

Ta prihvaćam – postoje surogati,

to mogu pokriti, pomirim se tim

što se vidi. Niti umirem od gladi:

mogu jesti meso, hleba. Moj narod

me neće izopćiti. Nekako ću se

približiti ili ni neću se pomaknuti.

Ali doticaj! Samo zavesa!,

samo neuhvatljivo sećanje

na materijal zavese!