Déri Balázs: Podsećanje na moj životopis (Pályám emlékezete in Serbian)

                   oda nem mehetsz be” (Dt 34,4)

Magamnak adtam nevemet –

örmény püspök s dédapám után.

Bengálban vörös lombu fa,

arabul „szabad”, „pénztelen”.

Magam kerestem sorsomat,

idejét – ütem és kapkodás –,

irányát – egyszerre bent és kifelé –,

s terét is: a prést, a réseket.

Én választottam hitemet:

Róma-hű, keleti, zsidó.

Magam alkottam kánonom,

belefoglalva nemest, nemtelent.

Ez itt az én nevem. Ez itt

az én sorsom, hitem, betűm.

Mostantól kint vagyok.

Mostantól bemegyek.

                   „tamo ne možeš ući (DT 34,4)

Ime sâm sebi dao –

prema armenijskom biskupu i čukumdedi.

U Bengalu drvo s crvenom krošnjom,

na arapskom „slobodan“, „siromašak“.

Svoju sudbu sâm tražio,

vremena – takt i užurbanost –

pravca – istovremeno unutra i prema vani –

a i prostora: stegu, pukotine.

Svoju veru sâm birao:

Veran Rimu, istočnjak, Jevrejin.

Svoj kanon sam stvarao

obuhvatajući plemenito, neplemenito.

To tu je moje ime. To je

moja sudba, vera, slovo.

Od sad sam vani.

Od sada ulazim.