Képes Géza: La strada di notte (Az út éjjel in Italian)

Él a szirom, fény, felhő és bokor
s élnek a hullámok s a csillagok.
Ó, ne mondjátok, hogy az út nem él,
bár dermedten fekszik, mint egy halott.
Ha átront rajta egy süket szekér,
megborzongnak a gyöngyszínű rögök:
felretten az út és nyög és zihál
és mint egy őrült, zokogva röhög.
Az útra gyöngéden figyeljetek,
amíg alszik és szusszanása: csend.
Kutyaugatás nem zavarja meg:
jó, hogy valaki virraszt idelent.

Vivono i petali, la luce, la nuvola e il cespite,
anche le onde e le stelle sono tutte vive,
oh, non ditemi che la strada non è viva,
anche se giace impietrita, come una morta.
Se, su di essa un carro passa di corsa,
si rabbrividiscono le zolle color perla:
trasale la strada, geme e ansima,
come un folle, piangendo sghignazza.
Abbiatela in cura, in modo delicato,
finché dorme, il silenzio, è il suo respiro.
Che il latrar’ dei cani non le causi molestia:
per fortuna, quaggiù, c’è qualcuno che veglia.